Évek múltával is szállóige maradt az Oscar c. film zseniális mondata, mely lényegében egy mondatba tömöríti egy újabb emberi tévedésünk, torzításunk, illúziónk lényegét - az utólagos okoskodást.

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy alapvető emberi törekvésünk magyarázatokat találni a történtekre, mert magyarázatok nélkül a világ veszélyes helynek tűnik. Nem szeretjük, hogy csak úgy, racionális okok nélkül is megtörténhetnek dolgok. Ez félelmetes és bizonytalanságot okozó, ezért szeretnénk inkább feltételezni, hogy a világ 100%-osan megismerhető és kiismerhető. Pedig nem az!

Sajnos nem lehet előre látni sok mindennek a kimenetelét vagy bekövetkezését. Ezt úgy próbáljuk enyhíteni, kivédeni, hogy utólagosan okoskodunk. Utólagosan visszaemlékszünk jelekre, amelyeket ugyan előzetesen nem vettünk komolyan, utólag viszont felnagyítjuk, és hangot adunk nekik - a tudtam, éreztem, volt egy flaschem stb. kijelentések formájában.

Így azok a döntések és cselekedetek, melyek előzetesen körültekintőnek és optimálisnak tűntek, utólag gondatlanná színeződnek. Elfeledkezünk arról, hogy a dolgok csak utólag válnak egyszerűvé és jól átláthatóvá.  

A pszichológia erre a hindsight bias illetve az outcome bias fogalmakat használja.

Példák sokaságát lehetne sorolni, melyek mindegyike arról szól, hogy nagy baj esetén milyen sokan vannak azok, akik már előre látták és tudták és megjósolták a történteket.

Így volt ez a 2008-as válság és a szeptember 11-e után is. Rengetegen látták és voltak biztosak benne, hogy mekkora baj közeleg.

9/11 után nagyon sok támadás érte a CIA munkáját, mivel 2001 júliusában futottak be információk Al-Kaida szervezkedéséről, támadásról az USA ellen. Ezen információk jelentősége azonban csak szeptember 11-e után duzzadt óriásivá. Júliusban még nem tűntek, akkora kaliberűnek, amivel az USA elnökéhez kellett volna fordulni. Csak egy volt a sok információ közül és senki nem láthatta, hogy néhány hónap múlva történelemformáló szerepük lesz.

Ezek az utólagos „tisztánlátások” a kockázatcsökkentés szándékából táplálkoznak, ugyanakkor meg is nehezítik életünket.

Gondoljunk csak a tanácsadói szakmákra, ahol az előre adott javaslatokról, utólag fog kiderülni, hogy eredményes volt-e. Tehát ez a torzításunk (elmebeli tévedésünk) jelentősen megnehezíti a tanácsadói munkakörben dolgozók munkáját (orvosok, ügyvédek, befektetési tanácsadókét stb.) hiszen utólag hajlamosak vagyunk őket hibáztatni az esetlegesen bekövetkezett rossz kimenetelekért. Úgy véljük, nekik már előre is látniuk kellett volna a jelentéktelen dolgokról is, hogy utólag majd jelentősek lesznek.

Ezért, amikor bürokratikus és standard eljárásokba futunk (orvosi protokollok, etikus életbiztosítási standardok, MIFID 2 stb. stb.) olyankor jusson eszünkbe, hogy ezekhez nemcsak a visszaélések vezettek, hanem ez a fajta emberi tévedés, torzítás is. A sokasodó felelőségre vonások, melyek nagy része persze jogos és valóban ügyfél védő - gátakat és nehezítettséget IS teremtő az ügyfelek, kliensek számára.

Ezáltal a tanácsadói szakmák egyre inkább kerülik a konkrétumok, javaslatok kijelentését, vagyis a konkrét ajánlásokat -  nehogy utólag kockázatosnak legyenek minősítve. Így írnak elő az orvosok újabb és újabb vizsgálatokat vagy egyszerű, nem igazán hatékony kezeléseket, melyek inkább az orvosokat védik a betegek helyett vagy így nem kapunk konkrét válaszokat kérdéseinkre az ügyvédektől, politikusoktól, befektetési tanácsadóktól.

Tehát szigorodnak a szabályok, előírások melyeknek nem csak előnyeit élvezhetjük pl. az elszámoltathatóság, felelősség megállapíthatóság tekintetében, hanem a hátrányaival is számolnunk kell, és amelyek kevésbé kedvezőek az információra éhes ügyfél vagy beteg számára.

Hát ezt a jelenséget is górcső alá vette a pszichológia és a viselkedés közgazdaságtan :-)

Karaszi Andrea - elemző közgazdász & coach - keress bátran, ha válasz nélküli kérdéseid vannak