A Dalai Lámára sokat hivatkoznak a tükröződés törvényével kapcsolatban. Négy féle formában írta le és üzente meg számunkra bölcs gondolatait.
- Minden, amit a másikban kritizálok, ami ellen harcolok, az bennem van.
- Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, és azt sértőnek találom, az nincs feldolgozva bennem.
- Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ez engem nem sért, akkor az ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, melyet rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele önmagukban.
- Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan; magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.
Nézzük egy kicsit részletesebben a négy változatot, mert életünk megsegítése szempontjából nagyon lényeges megállapításokat foglalnak magukba.
∞
Tehát először, amit kritizálok a másikban – AZ OTT VAN BENNEM IS, vakfoltként vagy feldolgozatlanul.
Pl. Ha kritizálom a másik sikertelenségét – olyankor érdemes megvizsgálni, nekem mi a viszonyom a sikertelenséghez.
- Hol, mikor, milyen helyzetben érzékelem magam sikertelennek? (nem feltétlen kapcsolódik ez munkához. Lehet pl. gyereknevelésben, párkapcsolatban.
- Vagy miért félek annyira a sikertelenségtől? Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne megélni a sikertelenséget. Mit tennék? Összeomlanék?
Ha békében tudok létezni a kudarccal és azt tanulási, fejlődési lehetőségként is tudom értelmezni illetve megélni, akkor valószínűleg eszembe sem fog jutni, bárkit kritizálni sikertelensége miatt.
∞
A következő tükröződési pont szerint, amit mások kritizálnak bennem ÉS ez bennem rossz érzéseket kelt, sértőnek találom, akkor az bizony OTT VAN BENNEM vakfoltként vagy feldolgozatlanul – csak kerülöm a szembenézést és az önvizsgálatot.
Így, amikor mások kritizálják a sikertelenségem és ez dühít, elszomorít, fájdalmat kelt – ilyenkor szintén érdemes feltenni magunknak az előbbi kérdéseket.
- Hol, mikor, milyen helyzetben érzékelem magam sikertelennek?
- Vagy miért félek annyira a sikertelenségtől? Eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne megélni a sikertelenséget.
Jól ide illik Pál Feri gondolata: „A másik ember igazsága nem kritika rám nézve, hanem kiegészít engem”
∞
A következő eset, amikor mások ugyan kritizálnak engem, DE ez nem kelt bennem rossz érzéseket. Nem késztet magyarázkodásra, érvelésre, cáfolatokra. Ilyenkor az adott dologgal teljesen rendben vagyunk, nincs dolgunk vele! A másiknak viszont annál inkább, de ez már az ő terhe. Jól emlékszem gyerekkorom sokat kántált "versikéjére: "Aki mondja másra, az mondja magára"
Tehát, ha leszólják a sikereimet, de ez nem dühít, mert elégedett vagyok az eredményeimmel, olyankor a kérdéseket nem magunknak, hanem a másiknak érdemes feltenni, Pl. Köszönöm a visszajelzésedet ÉS te mit gondolsz a saját sikereidről, kudarcaidról? Ezzel udvariasan felkínáltuk neki az önismeret gazdagítás lehetőségét
∞
És végül, de nem utolsó sorban, amikor kedvelünk valakiben valamit, az azért van, mert benne is megláttuk azokat a kellemes vonatkozásokat, melyeket magunkban is szeretünk, becsülünk.
Sok ilyet kívánok mindenkinek!
