Mit érzünk kellemetlenebbnek?
Tételezzük fel, hogy van 5 millió forintunk, amit a nyugdíjas éveinkre szánunk.
"A" esetben befektetjük ezt a pénzt, "B" esetben pedig nem teszünk semmit, csak őrizzük egy bankszámlán. Tehát:
- esetben - Befektetünk ugyan 5 millió forintot, de tegyük fel, hogy rosszul választjuk meg az alapokat és így 10 év elteltével a sok árfolyam ingadozás miatt, végül ugyanannyi pénzt fogunk kivenni, mint amit befektettünk, vagyis 5 millió forintot.
- esetben - csak halogatunk, halogatunk és végül nem fektetjük be, csak őrizzük a számlánkon.
Gyakorlatilag - mindkét esetben - 10 év elteltével, pénzügyileg ugyanott leszünk. Tehát így is, úgy is 5 millió forinttal vágunk neki a nyugdíjas éveknek.
Sajnos MINDKÉT esetben rosszul döntöttünk. Mégis egy újabb kognitív tévedés miatt, mely az omission bias (mulasztási torzítás vagy mulasztási elfogultság) nevet kapta, a saját mulasztásunkat kevésbé fogjuk rossznak minősíteni.
Kevésbé fogunk magunkra haragudni tétlenségünk miatt, mint a tanácsadóra vagy pénzintézetre, akik miatt nem nőtt a vagyonunk.
Dühöt és haragot a tanácsadóval és a pénzintézettel szemben fogunk érezni. A magunk halogatása és tétlensége miatt, ami szintén vagyonunk változatlanságát eredményezte, elnézőek leszünk.
Ez a kognitív torzítás tehát arról szól, hogy ártalmasabbnak érzékeljük a cselekvést, mint a tétlenséget, mert a cselekvés láthatóbb és nyilvánvalóbb.
Pedig valójában a tétlenség mögött hazudó felelősség ugyanakkora, csak ezt nem akarjuk meglátni, mert ezt a felelősséget könnyebb láthatatlanná és nem létezővé tenni a magunk és a külvilág számára is.
A mulasztási elfogultsággal kapcsolatban végeztek egy kísérletet is. - Baron, Jonathan (2006) Cambridge University - A kísérleti személyeknek választaniuk kellett azzal kapcsolatban, hogy egy történetben, mit tartanak erkölcstelenebbnek. A kísérleti történet szerint John egy teniszező, akinek másnap nehéz mérkőzése lesz legnagyobb riválisával. John tudja, hogy ellenfele allergiás egy „X” ételkomponensre.
A megkérdezett kísérleti alanyok többsége azt ítélte erkölcstelenebbnek, amikor John allergén anyagokat tartalmazó vacsorát vitetett ellenfelének. Azt az esetet, amikor John „csak” mulasztott és nem szólt, nem figyelmeztette ellenfelét az allergén anyagokat tartalmazó vacsoráról, azt kevésbé tekintették erkölcstelennek.
Az egyik esetben tehát John cselekedett, a másik esetben csak hallgatott. A hallgatást kevésbé tartották erkölcstelennek a megkérdezett kísérleti személyek.
E kísérlet eredményei alapján talán könnyen érthetővé válnak A. Einstein kemény szavai:
A cselekvés és tétlenség hatásának megítélése vitatott A jog is inkább a cselekvést tekinti nagyobb vétségnek, pedig sokszor a nem cselekvés is járhat ugyanolyan súlyos következményekkel, mint a rosszul választott cselekvés.
