Valószínűleg már mindegyikünk átélte, hogy egy jó döntésünkről utólag kiderült, hogy nem is volt annyira jó.
Sokféle ok húzódik meg a hibás döntéseink mögött. Ezeket a viselkedés gazdaságtan kutatja, vizsgálja. A sok közül most, a horgonyzási torzításból adódó tévedésünk ragadom ki.
A horgonyzás egy olyan kognitív torzítás, amikor túlságosan megbízunk az elsőként meglátott információban, azt vesszük referenciapontnak és ez alapján döntünk. Minden további információt ehhez az elsőhöz viszonyítunk, és nem mérlegeljük mennyire megalapozott, mennyire megbízható, mint viszonyítási pont. Emiatt nem gyűjtünk be elegendő mennyiségű, döntésünket valóban jól megalapozható információkat.
Klasszikus példa ingatlan vásárlásnál. Ha egy 16 milliót érő lakást, 20 millióért hirdetnek meg, akkor ebben az esetben a kialkudott 18 milliós vételárral elégedettek leszünk. Lehorgonyzunk a 20 milliónál és ez lesz a viszonyítási pontunk nem pedig a lakás valódi értéke.
A befektetési piacon ez, a horgonyzási torzítás (anchoring effect) pl. úgy nyilvánulhat meg, hogy szívesebben választunk olyan befektetési terméket, mely az elmúlt időszakban jól teljesített. Pedig minden prospektus felhívja a figyelmet, hogy a múltbéli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve.
Lehorgonyzunk a kedvező adatokat mutató benchmarkoknál és azt gondoljuk, ha az elmúlt időszakokban jól teljesített az adott befektetés, akkor a jövőben is jól fog. Ez egy hibás gondolatmenet, hisz bármikor megváltozhat a piac, akár egyik pillanatról a másikra is.
Nem gondolunk bele, hogy, ha tényleg ilyen egyszerű lenne a jó befektetés kiválasztása, akkor mindenki könnyedén milliomossá válna a tőzsdén csupán azzal, hogy a kedvező benchmarkokkal bíró befektetéseket preferálja. Ám ennél jóval bonyolultabb a kiválasztás folyamata. A benchmark, mint információ fontos, de nem elégséges adat - egy valóban jó befektetés megtalálásához.
Ráadásul a horgonyzási hatás torzító ereje, időnként még a szakembereket is képes zsákutcába húzni - a tudás illúziójában lebegő laikusokat pedig szinte, napi szinten.
Ezt a jelenséget nagymértékben felerősíti az internet "áldásos" hatása is, hisz ma már rengeteg információhoz hozzájutunk a Google segítségével, majd lehorgonyzunk a megtalált információk mentén és erre alapozzuk döntéseinket.
Sokszor nem kérjük a szakértők segítségét, hisz mi is „szakértők” lehetünk a digitális világban. Találó a poén - „Én és a Google mindent tudunk” de a végén mégsem nevetünk.
A valódi szakértők évekig képzik magukat és nagyon hamar megtanulják az alapszabályt: „egy jel, nem jel” - Vagyis sok jelnek és információnak kell több oldalról, egybehangzóan és egyértelműen alátámasztani egy döntést.
Tehát vagy szánjuk rá az időt és váljunk szakértővé azokon a területeken, ahol fontos döntéseket szeretnénk meghozni vagy szánjuk rá a pénzt és forduljunk az adott témában, képzett, jól prosperáló szakértőhöz.
Így itt is érvényesül a közgazdaság alaptézise - nincs ingyen ebéd (W. Churchill)
