Újabb elme tévedések életünkben, pénzügyeinkben - I. rész

Már az előző bejegyzésben is utaltam rá, hogy a közgazdaságtan sokat hasznosított a kognitív pszichológia ismeretanyagából.

Múlt alkalommal az elszánt státusz quo védelmezésünkről és veszteségkerülési eltökéltségünkről írtam, ma pedig egy újabb elmetévedést ragadok ki a sokféle torzításból, melyekkel naponta áltatjuk magunkat.

Az un. backfire effect vagyis a visszafele elsülés hatását, amivel akkor „élünk”, mikor az egyes elhangzó, felmerülő új tények veszélyeztetik kialakult világnézetünket. Ilyenkor a világlépünket cáfoló adatokat „rejtélyes” módon nem cáfolatként érzékeljük, hanem megerősítésként - korábbi meggyőződéseink igazolásaként.

Az agyunk, saját védelmünk érdekében folyamatosan kereső üzemmódban van. Aktívan keresi azokat az információkat, amelyekkel alátámaszthatja saját hiedelmeinket. A mai online világ pedig „nagy hasznára” van elménk önigazolásokat kereső munkájában, hisz a különféle zseniális, IT háttér rendszerek ma már azt is képesek figyelni , statisztikázni, hogy milyen cikket lájkolunk, olvasunk, mentünk és ennek megfelelően kínálnak fel ugyanilyen témában tartalmakat számunkra. Vagyis alátámasztják és megerősítik nézeteinket, amiket vallunk és még csak nem is sejtjük, hogy a világnak van másik oldala is.  

Íródott egy nagyon hasznos könyv is a témában. Elliot Aronson és Carol Tavris szociálpszichológusok könyvükben arra keresik a választ, miért hisszük, hogy igazunk van és miért hisszük azt, hogy ésszerűen viselkedünk, miközben a körülöttünk élők már régóta látják, hogy rohanunk a végzetünk felé. Már a cím is zseniálisan sokat mondó – Történtek hibák (de nem én tehetek róluk) Több száz oldalon keresik a választ arra, hogy minden nyilvánvaló bizonyíték ellenére, miért vagyunk képtelenek felhagyni az önámítással. Megmutatják, hogyan csűrjük-csavarjuk a tényeket addig, amíg azok beleilleszthetők nem lesznek saját világnézetünkbe és hogyan keressük azokat az információkat, melyekkel alátámaszthatjuk saját hiedelmeinket.

 A fenti gondolatok kiindulópontja 60 évvel korábbra nyúlik vissza, amikor is Leon Festinger, amerikai szociálpszichológus 1956-ban megjelent írásában leírta annak az ufó hívő szektának a történetét, akik hittek benne, hogy eljön értük egy anyahajó. Amikor az ufók a megjövendölt időben nem jöttek el, a szekta tagjai nem ismerték be a tévedésüket. Tovább győzködték híveiket, hogy jönnek az idegenek, csak nem most, hanem egy új időpontban.

Mit jelent ez a torzítás a pénzügyeinkbe, életünkben? Azt, hogy a magunk vélt igaza alapján reagálunk, döntünk és visszük bele magunk olyan helyzetekbe, melyek hatékonyabban, eredményesebben is megvalósulhattak volna.

Folytatás holnap.