Az érzelmi bátorság adománya
2018. március 24. írta: Konzultáció Economy

Az érzelmi bátorság adománya

Mostanában nagyon kevés időm van az írással foglalkozni, mert a munkám mellett lakásfelújításban és költözködésben vagyok hónapok óta. Ráadásul a korábbi 300 négyzetméteres életterem belesűrítése 80 négyzetméterbe, nem kis kihívást jelent számomra sem. Különösen jól jön ilyenkor az önismeret, hogy könnyebben meglássam a feleslegessé vált dolgok sokaságát. Van belőle bőven.

De a munkám, az előadások, a konzultációk, a tréningek természetesen futnak, vannak, megtartódnak. :-)  Így továbbra is sokat készülök minden egyes feladatomra.

Az április 22-i rendezvényre készülve akadtam rá Susan David könyvére az érzelmi rugalmasságról, melynek néhány hasznos gondolatát szeretném a következőkben interpretálni és a magam gondolatiságával átszínezve átadni.

Gyakran tapasztalom ügyfeleimnél is a könyv alapgondolatát, miszerint az érzések szokásos felfogása jó vagy rossz illetve ezt az egyszerűsítést gyakran megfűszerezzük egy kis tagadással vagy elfojtással is.

Büszkék vagyunk arra,  hogy kemények vagyunk, mint a Vidia és nem látszanak rajtunk fájdalmak, csalódások, szenvedés, irigység, agresszió, undor stb. mert ezek nem helyénvaló érzelmek

A keménység mintaképei igyekszünk lenni, hisz a mai, rohanó, sikerekre épülő világunk ezt követeli tőlünk. A menet közben felbukkanó fájdalmak és szenvedés csillapítására pedig sokféle furcsaságot használunk: csokit, tv sorozatokat, vásárlást, alkoholt stb. Mindezeket azért, hogy ne kelljen magunkra venni bánataink nyomasztó terhét, súlyát.

Derűlátást keltő kultúra a mienk. Ez lett a nyugati világ ars poéticája.

Hogy a derűlátás filozófiája mégsem annyira hatásos, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a WHO elkeserítő adata, mely szerint a depressziós megbetegedések száma megelőzi még a betegségi verseny rettegett éllovasait is - a daganatos valamint a szív és érrendszeri diagnózisokat is.

Furcsa ellentmondás tapasztalható:

  • egyfelől a GONDOLATAINKON keresztül rágódunk az érzelmeinken, abban a formában, hogy miképpen van nekünk igazunk.
  • másrészt viszont a „negatív” érzelmek valódi átélése, megélése elmarad. Csak a „helyénvaló” érzelmeket éljük át.

Elítéljük a rossz érzéseket, ezért elfojtjuk, tagadjuk magunkban – másokat pedig lebeszélünk róluk. Ne sírj! Ne dühöngj! Maradj optimista! Légy derűlátó! Nem vagy te anyám asszony katonája! stb

és Nem vesszük észre, hogy ezek a mondatok a „Derűlátás" zsarnoki utasításai.

A negatív érzelmek nem megélése természetellenes, életellenes és ráadásul nem is hatékony. Pedig  a hatékonyság is kulcsszó a mai világban. Eszünkbe sem jut, hogy a KREATIVITÁS előhívója  a szenvedés. Kreatív újítások nélkül pedig csak sótlan, unalmas rutinba süllyedés marad.

Életünket feláldozzuk a pillanatok oltárán, hiszen a tagadás, elfojtás csak ideig-óráig adhat derűlátást. Előbb-utóbb úgyis  felszínre törnek majd a lesüllyesztett érzések.

Kutatások sokasága bizonyítja, hogy az eltemetett – meg nem élt érzelmek – ott vannak bennünk és folyamatosan növekszenek is a mélyben, csak ezt a növekedést nem észleljük, hiszen a csoki, az új cipő, a sör vagy Antonio Banderas sármosságát csodálva a tv-ben láthatatlanná teszi őket. És fogalmunk sincs, amikor valami váratlan betegség vagy baleset formájában felszínre törnek, mert kitörésre késztette a nagy növekedés.

Susan David azt mondja és nagyon egyet értek vele, hogy a JELENTŐS ÉLETBE való belépés, belépőjegyének az ára: a nem kívánatos érzelmek megélése.

De nemcsak megélni kell ezeket, hanem pontosan nevén nevezni azt amit megélünk, mert ha pontos címkét ragasztunk az érzelmekre, akkor sokkal könnyebb felismerni a kiváltó okokat és így könnyebb felismerni a szükséges lépéseket is.

  • sajnálat – valamit elveszítettem
  • csalódás –valami másképp alakult, mint szerettem volna
  • szomorúság – elveszítettem valamit ÉS ettől gyenge, erőtlen lettem
  • irigység – nekem miért nem megy, miért nincs
  • düh – akadályozva vagyok valamiben
  • félelem – jaj, hogy fogok megbirkózni ezzel vagy azzal
  • szorongás – félek és nem igazán tudom mitől – hogy is lesz a jövő?
  • hála – öröm, hogy valami megtörtént
  • meglepettség – valami váratlan jó dolog történt
  • stbstbstb

Sokkal hatékonyabb lenne érzelmeinket ADATOK-ként, jelzésekként értelmezni, melyek képesek utat mutatni az ÉRTÉKEINKKEL egyező lépéseink felé.

Az érzelmi rugalmasság lényegében BÁTORSÁG, hogy merek a saját értékeim szerint élni, cselekedni!

bator_slider-1100x340.jpg

A bátorság pedig mindig félelemmel jár. Joggal félhetek, hogy az én értékeim szerint való cselekvés  nem fog mindenkinek tetszeni a környezetemben, de életem végén csak egy dolog fog nyugodt életelengedést hozni, ha kijelenthetem önmagam számára. IGEN, hű voltam magamhoz és az értékeimhez és cselekedeteimben ezeket képviseltem.

Saját értékeink megfogalmazása, érzelmeink pontos beazonosítása és megélése illetve ezek által, mások megértése jelentik a valódi kulcsokat a boldogsághoz. A boldogságra törekvés pedig fontos cél - csak egyet ne feledjünk el - a boldogság felé vezető úton a negatív érzelmeket is át kell élnünk a maguk mélységében.

Ha szeretnél bátorító támogatást és útmutatást hívj, keress – szívesen segítelek coaching beszélgetések keretében.

Karaszi Andrea - coach, közgazdász

kép forrása: ITT

A bejegyzés trackback címe:

https://konzultacio-economy.blog.hu/api/trackback/id/tr1313775966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása