Életünk egyik meghatározó alapja, hogy figyelünk a minket körbevevő világra és észleléseink alapján döntünk majd cselekszünk.

De elgondolkoztunk-e már azon, hogy mit veszünk észre és mit nem?

Ez annál is inkább fontos kérdés mert a tudomány jelenlegi állása szerint, több milliárd bitnyi információ vesz körbe minket és ennek mégiscsak a töredékét észleljük. De miért pont azokat a dolgokat vesszük észre, amit észreveszünk és a többit miért nem?

Pár száz évvel ezelőtt egy átlagos, hétköznapi ember félresöpörte a kérdést, mondván ilyen kérdésekkel foglalkozzanak inkább a filozófusok. Ma viszont a digitális és online térben, ahol kapkodjuk a fejünket a sokféle hatás és inger között valahogy a hétköznapi ember is el-eltűnődik a válaszokon.

Ha nagyon leegyszerűsítjük a figyelem-észlelés-információ feldolgozás témakörét, azt mondhatjuk, hogy a bennünk lévő tudás illetve attitűdünk (optimista vagy pesszimista) lesz a meghatározó.

Vagyis amiről már van tudásunk, amiről már van előzetes tapasztalatunk, akkor – az, azokhoz kapcsolódó új információkat észrevesszük, a többi információ pedig figyelmünk perifériájára kerül és ezáltal el is veszik számunkra. Sajnos így, akaratlanul is kikukázunk olyan tényeket, dolgokat – az észre nem vevés által – melyek pedig fontosak lehettek VOLNA a későbbi kimenetelek szempontjából.

Elfeledkezünk arról, hogy AZ, amit nem látunk AZ, ettől még létezik és ki is fejti hatását.

Figyelmünk szelektivitása szempontjából a másik döntő mozzanat a beállítódásunk. Vagyis az optimista ember észreveszi a megoldás irányába előmozdító dolgokat, míg a pesszimista ember csak az újabb és újabb akadályok észrevételével lesz elfoglalva.

És azt sem érdemes szem elől téveszteni, hogy figyelmi torzításunk sokszor áldozatul esik az újra és újra felbukkanó információknak is. Amikor már sokadszor botlunk bele egy információba, egyszer csak felfigyelünk rá és betesszük választási-döntési mechanizmusunk gépezetébe is. (Jól ismerik ezt a jelenséget a reklám szakemberek és marketing osztályok) Felborítjuk saját prioritási sorrendünket és olyan célokat hozunk fel első helyre, melyek eddig csak hátul szerepeltek vagy nem is szerepeltek fontossági listáinkon (ha volt egyáltalán sorrendünk és listánk)

Figyelmünk tehát könnyen bekorlátoz vagy eltérít bennünket, így nem véletlen született meg az a népi bölcsesség, szlogen sem, hogy - több szem többet lát.

Ezért, ha szeretnél életed döcögős részeire ÚJ nézőpontokat, impulzusokat kapni, melyeket eddig nem vettél észre pedig ott voltak körülötted – várlak szeretettel egyéni konzultációs beszélgetéseimre - jelentkezés ITT - hogy a nehézség számodra is LEHETŐSÉG legyen