Választásainkhoz mérlegeljük az előnyöket és hátrányokat, majd igyekszünk a kevesebb hátrányt jelentő dolgok mellett letenni a voksunkat. A közgazdaságtan a közömbösségi illetve hasznossági függvényeken keresztül modellezi választásainkat.

A fogyasztáselméletben használatos modell szerint, ha mindössze két dolog közül választhatunk, akkor a számunkra egyforma előnyöket adó kombinációkat az un. közömbösségi görbék segítségével lehet szemléltetni.  Egy közömbösségi görbe megmutatja, hogy két választható dolog milyen kombinációkban jelent egyforma előnyöket számunkra, így elméletben mindegy, hogy melyik kombinációt választjuk.

Mindegy, hogy 8 csokink és 2 almánk van vagy 5 almánk és 4 csokink. Egyformán hasznos mindkét kombináció számunkra. Ez a tankönyvi elmélet.

Az azonos közömbösségi görbén lévő jószágkombinációk egyenértékűek. Közömbös a fogyasztónak, hogy a görbe pontjai közül melyik kombináció az övé, mert a görbe pontjairól választva minden kombináció azonos hasznossággal bír a számára.

Tegyük át ezt egy életszerű példába.

Vagyis az elmélet szerint A és B pont egyformán előnyös, mert mindkettő ugyanazon közömbösségi görbén található.

1. 300.000,- dollár/év és 12 nap/év szabadság ugyanolyan hasznos, mint
2. 110.000,- dollár/év és 36 nap szabadság, mert ugyanazon közömbösségi görbén találhatóak.

Az ELMÉLET szerint így, ha új munkakörbe kerülök és 190.000 dollárral kevesebb lesz az évi fizetésem, de 24 nappal több a szabadságom, akkor az ugyanolyan jó lehet a számomra és elvileg közömbös vagyok az új kombinációra érzelmileg.

Illetve, ha B fogyasztónak nő 190.000 dollárral a fizetése, de 24 nappal lesz kevesebb az éves szabadsága, akkor erre ő is, ELVILEG teljesen közömbös „kell” hogy legyen.

A GYAKORLATBAN azonban sem „A”, sem „B” fogyasztó nem fog örülni, hisz „A” megszokta a magas fizetést, így alakította ki az életét, míg „B” fogyasztó egy laza életet alakított ki magának és eszerint érzi komfortosnak a mindennapokat. Hiába kapna 190.000 dollárral többet évente, ha nem lenne szabadsága élvezni a többletet.

Vagyis a közömbösségi görbék elméletének nagy hiányossága, hogy nem veszi figyelembe a szokásokat, a személyiségbeli különbségeket, a mentalitás gondolkodást stb.

Mitől fontos információ ez?

Például annak megértése kapcsán, hogy miért is  nem takarékoskodnak sokan a jövőjük érdekében, hisz ebben az esetben is az elmélet oly egyértelmű: a jövőm érdekében le kell mondanom a mai fogyasztásom egy részéről és ezt  félretennem a jövőmre. A gyakorlatban azonban nemcsak a mai pénz felhasználásról kell lemondanom, hanem bizonyos szokásaimról és gondolati sémáimról is. Eszerint le kell mondani a Carpe diem nézőpontról, ami pedig oly gyakori a mostani Y generáció szemléletében és gyakorlatilag ők az egyik jelentős célcsoportja a nyugdíj-megtakarítási lehetőségeknek.

Sajnos figyelembe kell venni, hogy sokkal több érzelem kapcsolódik a mai pénzfelhasználás élvezetéhez, mint a gondolatban és csak elméletben létező, elképzelt jövőhöz. Ezt igazolják a nagyon alacsony, mindössze 4 – 5 %-os statisztikai adatok a megtakarítási hajlandóságról. Tehát a pénzügyi tudatosság fejlesztés terén nagy feladatok előtt állunk. Messze még az ideális valóság, melyben jóval magasabb megtakarítási százalékok fognak majd mutatkozni.

Szerző: Karaszi Andrea - elemző közgazdász & coach