Kié a felelősség? Kényes kérdés és erősen megoszlanak a vélemények. Mindkét tábor sok érvet tud felhozni nézőpontjuk védelmében.
Leírom – több évtizedes tapasztalataim alapján - én mit gondolok a témával kapcsolatban.
Közgazdászként sokat számolok. Megszoktam, hogy összeadásnál – ha nem Excelben készítem – nem fogadom el az első végeredményt. Újraszámolok és, ha egyezik az elsővel, akkor oké – ha nem, kezdem elölről és folytatom addig, míg két azonos végeredményt nem kapok.
A metodika átültethető az életünkbe is. Így amikor tanácsadóktól – orvostól, befektetési tanácsadótól, természetgyógyásztól stb. - kapok olyan ajánlatot, mely rám nézve hozhat negatív kimenetelű eredményt is, akkor azokat nem veszem egyből készpénznek, hanem megfuttatom más szakemberek felé is.
Jaj, ez olyan hosszú és macerás! - Igen! - Mégis ez jelenti a tudatosságot és önfelelősséget. Vagyis nem nyelek be minden infót, csak azért mert egy szakember mondta, hanem utána-ellenőrzők.
Az eltelt évek alatt az a tapasztalatom alakult ki, hogy – azok hajlandóak utána-ellenőrizni információknak, akikben van önbiztonság a tudásukkal kapcsolatban. Vagyis van bátorságuk megkérdőjelezni az újonnan halott információkat.
Tudásbeli önbizonytalanságunk esetén gyakran hisszük el ELSŐRE, amit hallunk és ezzel lényegében át is toljuk a döntés felelősségét a tanácsadóra. Ő a szakember - őneki kell tudni – ezért, ha nem jót mondott, ő a hibás! De ebben a folyamatban hol az önfelelősség? Ha rossz befektetésbe szálltam, mert a tanácsadó azt javasolta, akkor ki a hibás?
Hiába mutogatok a szakemberre és szidom, sőt be is perelhetem, ettől még a valóság nem fog változni. Valójában én hittem el csontra mindent, amit mondott!
Tudásbeli önbiztonság esetén viszont nemcsak a tanácsadót kérdezem, hanem felteszem a kérdéseket magamnak IS.
Mit tehetek, hogy a hallottak, a hasznomra váljanak? Utánaolvasok? Utánakérdezek? Utánajárok? Mennyi lesz az én részem a következményekben? Vagy csak csinálok valamit, mert ezt javasolták és a felelősség azé, aki javasolta?
NEHÉZ ügy! Mert itt joggal kiáltanak fel a laikusok: de, hát nem érthetek mindenhez. Azért van a szakember, hogy tudja, és megmondja, mit csináljak. Ez részben igaz! Ám engem erősen emlékeztet gyermekkorunkra, amikor apu és anyu mondta meg mit csináljunk.
Ne felejtsük el azonban, hogy a felnőtté válás a kamaszkorral kezdődött, amikor elkezdtük megkérdőjelezni szüleink jó tanácsait. Sokszor át is estünk a ló másik oldalára és inkább kötözködtünk, mint önmagunkat védtük. És ez így volt jó és fejlődést segítő! A „sárga köves út” azonban általában középen, a szélsőségek között található. Vagyis, amikor nem az ellenállás érdekében kötözködünk, hanem a tisztánlátásért, a szubjektív elemek csökkentéséért.
A tisztánlátás nem úri huncutság. Tanulható, készség szintűvé fejleszthető! Ebben sokat segíthet egy-egy coach folyamat, egy-egy konzultációs sorozat meghatározott témában és óraszámban. Megtapasztalhatjuk és elsajátíthatjuk az értő figyelem és a jó kérdések hatékony kombinációját.
Mert a cél: megtanulni önmagunkat is meghallani és a jó kérdéseket feltenni önmagunk felé is.
Ha van hozzá kedved és elszántságod – várlak szeretettel!
Ne feledd!
Ha nem vagy a helyeden, akkor minden, és mindenki idegesítő lehet. Mintha az egész világ azt erősítené fel, hogy valami nincs rendben, és minden csak teher. Annyival könnyebb másokra haragudni, pedig valójában azért súrlódunk, mert nem tudjuk szeretni magunkat egy adott helyzetünkben. De jó, ha tudjuk, hogy a kialakult helyzet csak visszatükrözi, hogy megváltoztunk és kibillentünk az egyensúlyunkból... (Dr. Almási Kitti)
